Mindannyian, akár tudatában vagyunk, akár nem, úton vagyunk egy ország felé melynek határa a halál. A halál földi életünk határa. Eddig a határig az ember tervez, remél, gondolkozik, szeret, szenved, örül... Eddig a határig az ember érzékeli a földi élet dolgait. Mindez a halál pillanatában megszűnik. Az elválás mindig fáj. A gyász életünk fájdalmas velejárója, mely megsebzi lelkünket. Az elszakadás, amit a szeretett hozzátartozónk hagy maga után, fájdalommal tölt el. Hitünk a halál valóságát az Isten oldaláról is látni engedi. A mi oldalunkról nézve a halál végállomás, az Isten oldaláról nézve kezdet, egy új élet kezdete. Az orvosi szóhasználat "exitus"-nak, elmenetelnek is nevezi a halált. A haldoklóra azt mondják exitál. S igaza van az orvostudománynak is, eltávozás a halál. De igaza van a hitünknek is, amelyik azt vallja, hogy a halál "hazaérkezés az Úrhoz" /2.Kor.5,8/ Az ember eltávozik az élők közül, tesvérei, rokonai ismerősei közül, elhagyja a szép világot, és hazaérkezik a Teremtő Istenéhez. A keresztény ember szívét oda ajándékozza a Teremtőjének. Szívét, amelyet sokszor meg gyötört az élet, a halálban odaajándékozza annak, aki meghalt értünk és föltámadt. A feltámadásba vetett hit, A viszontlátás reménye és a Szívünkbe őrzött szeretet semmisítse meg bennünk e fájdalmas elválás véglegesnek tűnő voltát. Temetkezésünk segítséget kíván nyújtani Önnek és Kedves Hozzátartozójának földi életünk határánál.